A legjobb útmutatás? A szándék!

Van, hogy némelyik megoldásra váró dolgok hosszú ideig megoldatlanul maradnak. És ez nem azért történik, mert esetleg mégsem akarnánk változást – mert igen is szeretnénk azt, hanem néha a megoldás olyan fájdalmas folyamattal párosul, hogy a lélek – a változáshoz szükséges információhoz való hozzáférést – a titok fátylával eltakarja. És ez tulajdonképpen egy kíméletes segítség. A tudatalatti megsegít abban a formában, hogy időt ad arra, hogy felkészülhessünk az újra.

Sok mély lélekfolyamatban sorsunk a szeretteink sorsával összefonódik. Gyerekkorunkban alakul a hitrendszerünk struktúrája. Nézeteinket és meggyőződéseinket a családunk élettapasztalatainak megfigyelései alapján formáljuk. Későbbiekben – a nehéz élethelyzetünk megoldásakor – a ránk ragadt ismereteket már „saját” szokásként alkalmazunk. Tulajdonképpen az ügyeink rendezéséhez öntudatlanul a családi megoldási kulcsokat használunk és ösztönszerűen a bennünk rögzült családi forgatókönyveket utánozzuk. Ez gyakran látom családállításnál és kineziológiai oldások során. Tudatos szinten azt hisszük, hogy életünket mi alakítjuk – és sok mindent valóban a magunk módján csinálunk. De másrészt a sors vezérel bennünket.

De mi a sors?

Elkerülhetetlen végzet – külső körülmények játéka?

Vagy determinált belső lelki folyamatok – megélések-döntések-következmények összekapcsolt láncolata?

Véletlenszerű véletlenek sorozata?

Vagy a tudatalattinkkal összekapcsolt rugalmas mechanizmus és „saját és sajátnak vélt” választások eredménye?

De mi a sors?

Elkerülhetetlen végzet – külső körülmények játéka?

Vagy determinált belső lelki folyamatok – megélések-döntések-következmények összekapcsolt láncolata?

Véletlenszerű véletlenek sorozata?

Vagy a tudatalattinkkal összekapcsolt rugalmas mechanizmus és „saját és sajátnak vélt” választások eredménye?

Mit hoz a változás?

Minden változás problémával kezdődik. Miért?

Minden problémának egyszerre két arca van. Először ez egy megoldandó ügy vagy soron következő feladat. Más részről pedig: egy lehetőség a fejlődésre, lehetőség egy új készség elsajátítására. Valahol az élet így működik – ha változást szeretnél az életedben – ajándékba kapsz… „problémát”. Mert a változásnak nehézségekkel kell együtt járnia – különben nem lenne változás.

Amikor problémád megoldásán vagy – akkor magadnak egy folyamatot építed fel – ami képessé tesz, hogy megold azt. Tehát te rendezed és alakítod magadnak a saját fejlődésedet, ami során érettebb emberré válsz. A cselekvés során új készségeket fejleszted, új ismeretre teszel szert, a világról új szemléletet alakítod ki. Konkrét probléma, ami korábban nehézség jelentett, most a megoldási folyamatban – sima elintézendő rutin üggyé változik, mert közbe más ember lettél.

A változás egy tanulás – egy életiskola – ahol egyszerre vagy diák – és magad tanára. Egy One Brain kineziológiai oldás vagy családállítás során ezt a folyamatot szépen lehet tudatosítani és egyben a tudatosított tanulságokat a személyiségbe beépíteni. Az önismeret a változást könnyebbé teszi, meg megfelelő irányokat jelöli ki.

Megjelenik a bátorság

Amikor a megoldás igénye egyértelműen kikristályosodik, amikor ez már annyira erős lesz – hogy a döntés megszületik – lesz, ami lesz – de a régi már nem kell – hanem megyek az újba – abban az esetben is – ha nehéz ügyekkel szembesülni kell – ez már cselekvéshez szükséges bátorságnak jele, és akkor a tudatalatti rögtön segítségre siet a változásban. És olyan információk fognak megjelenni, amelyek eddig hiányoztak a teljes megértéshez.

Ez spontán módon történik. Senki kívülről nem irányítja. Az igazi segítség nem a racionális világból jön, hanem a láthatatlanból és azt az intuíció súgja. Mert tudniillik a tudatalattink mindig támogat bennünket, nem ítél, nem mérlegel, hanem mindenkori döntéseket erősíti. Lehet halhattad már, hogy az amire szükségünk van – már bennünk van – csak hát lehet te is tapasztál azt is, hogy az a valami – néha valahol mélyen van elrejtve.

Az intuíció, amely tudatalattival együttműködik jelre várva vár arra, ami éppen érkezik:

„most nyitott vagyok az új információkra”.

Az impulzus kapcsán szinte azonnal abban a pillanatban – az amit sorsnak nevezünk, az alkotói rugalmasságát mutatja meg.

Az élet rendezte

Egyszerre érthető és mégsem – ezek nem könnyű dolgok. De hallgasd meg ezt a két történetet. Két hölgyről, akivel dolgoztam; két sorsról és két különböző életszemlélettel. Mindkét esetben kristály tisztán az elhatározás következményeként, a szándék a láthatatlant mozgásba hozott. A megoldások tere a tudatos „én” számára megnyílt, miután az ügyeiken elkezdtünk dolgozni. Két példa a sok hasonló történet tengeréből.

Itt valaki hiányzik?

Hölgy, 35 éves. Bizonytalan természetű, keresi a helyét, mert semmi sem passzol. Bár látszólag minden rendben van, de az az érzése van – valami nem stimmel. Most megint új állást keres, mert ott ahol van, nincs jó helyen van, nem neki való. Most egy irodában dolgozik- ami egyébként jó, de mégsem jó. Valami hiányzik. Örökké ismerte ezt az érzést. De elege lett ebből a folytonos keresésből, belefáradt. Végre olyan helyet szeretne magának találni, ahol egyszerűen jól érzi magát, ahol élvezni tudná az életét és az őszinte örömmel végezni a munkáját.

Amikor hívott, egy bizonytalan, kissé aggódó hangot hallottam a kagylóból. Egy hét múlva megbeszéltünk az időpontot a családállításra.

Nyugodt, kiegyensúlyozott, gondolatok és érzések kifejezésére nyitott, elmélkedő tekintetű hölgy érkezett.

Elmondta:

– Anyám tegnap mesélte, így tegnap tudtam meg, hogy Anyának abortusza volt, mert veszélyben volt az élete. Első gyermeke valószínűleg lány volt. Van egy bátyám. Aztán ott voltam én. Azt hittem, ketten vagyunk, két testvér. A bátyám mindig nővérnek szólított, én pedig fiatalabb vagyok nála, én a húga vagyok. Most a szavai más értelmet nyertek. Azt hiszem, anyám soha nem tudott belenyugodni a történtekbe. Úgy érzem, korábban nem voltam a helyemen. Mintha anyám az első lányának látna engem.

Most már értem, de korábban nem tudtam. Most állt össze a kép. Minden szavával önbizalma növekedett, minden gesztusával a valódi, jogos helyére önmagában helyezkedett. Családállítás módszerrel szemléltettünk a családi konstellációt. Ő volt a harmadik a testvérei között, és ez az ő jogos pozíciója. Anyja iránti tisztelete és megértése egyre jobban nőtt.

Nehéz lehetett édesanyámnak -folyatott.

Mindig csak ez a szomorú szeme – most már tudom mért. Ezt a titkot közel 40 évig hordozta!

A változás a hölgy életében nem sokáig váratott magára. Egy hónappal később a szakmájában elhelyezkedett és olyan helyen kezdett dolgozni, ahol mindig is szeretett volna, csak eddig nem jött össze. Most megtalálta a helyét.

Én ezt nem tudtam

Egy 30 éves hölgy gyereket szeretne. Párjával már több éve együtt van és a jövőt együtt tervezik. Minden rendben, mindketten szeretnének közös gyereket, mindketten egészségesek is – de baba nem érkezik. Mért nem – azt nem tudják. Mert elvileg oka nincs, vagy az igazi okára még nem találták rá? Lehet valami érzelmi belebonyolódás vagy valami mentális program a tudatalattiban gátolja a változást? Valami stagnálás? Családi meghatározatlan nehézség? Mit kell tenni, hogy az okokra fény derüljön?

Telefon. Kellemes fiatal, vidám női hang. Megbeszéltünk az időpontot a One Brain kineziológiai oldásra – 2 hét múlva találkozunk. Egy mélyen elgondolkodott hölgy érkezett, egyszerre szűk szavú és őszinte bőbeszédű. És bár azzal a kérdéssel kezdtünk, hogy babát szeretne, a kineziológiai oldás igazi témája nem annyira a saját gyereke érkezése volt, hanem inkább az, amit korábban nem tudott.

Elmondta:

„Nem tudtam, hogy van egy unokatestvérem. A néném, anyukám nővére 5 hónapos terhes volt, amikor kismama életmentő szülés indították meg nála. A kicsi volt az első gyermeke. Nem is tudtam, hogy ennek a babának sírja van! Az anyaság nehéz lehet. Nem mindig csupa rózsákkal borított út, vagy talán így van, csak a rózsáknak vannak tövisei. És fájhat. A néném, az unokatestvérem, olyan nehéz ezt elfogadni. Korábban nem tudtam, nem gondoltam, hogy egy ilyen trauma annyira közel lehet – másoknál igen hallottam – de az távol volt, de itt a családban, nagyon közel…”. Sírt….., utána folytattunk.

Ahogy beszélt és közbe tudatosította magában a kineziológiai izomteszteléssel kitesztelt érzelmeket, lehetett érezni ahogy a testéből a fájdalma lassan engedett. Minden egyes szavával, minden egyes könnyel a tudatalatti feszültség fokozatosan oldódott. Ahogy zajlott benne a folyamat – egyre erősödött kapcsolat a család női felmenőivel, mélyebb lett a nők megértése. Oldás végére érettebbé lett és nyitott az anyáságra. Egyben kiegyensúlyozott lett, minden izma visszanyerte a megfelelő izom tónusát. Az arca kisimult és olyan sugárzó, életteli lett. Az a nagyszerű a One Brain kineziológia módszerében, hogy gyengéd módon oldja a blokkokat, és egyszerre dolgozik a tudatos, tudatalatti és testi szinten. A hölgy élet szeretettel és megértéssel feltöltődve ment haza.

Egy év elteltével felhívott. Babája született. Az öröme olyan megható volt. Boldog anya lett.

Hát így működik

A törvényben van egy képlet, amely szerint a szabályok nem ismerete nem mentesít a felelősség alól, illetve a betartásuk alól. Hasonló a helyzet az érzelmek világában is: amit tudatosan nem tudsz, az ugyanolyan erősen vonatkozik rád, mint amit tudsz. Vagy talán még erősebben. Ami rejtetten, a tudatalattiból működik, annak rendkívüli nagy hatása van, hiszen állandó folyamatos ingerként hat – és amolyan sejtések szinten és akadályokként jelenik meg.

Azért, ha valami nem megy, így ahogy szeretnénk, ez egy jel, hogy szükség van egy belső munkára, amely rá világít a rejtett okokra. Ezért a „nem tudom, nem szeretném” ugyanolyan fontos, mint a „tudom, akarom”. Ki kell fejleszteni magadban olyan fajta figyelő éberséget, hogy tud rá érezni mikor merre. Hogy tud mikor szükséges egy új irányváltás – ez a belső munka, utána pedig már a saját tudatos kezedbe vedd át az irányítást és cselekedj. Az egész folyamatban az a nagyszerű, hogy amikor megjelenik a rendezési szándék, akkor az megmozgatja az energiákat és megjelennek azok az emberek, akik az Úton segítenek.