Egy több évtizedes lelki blokk oldásának a története

A szomorúság normális emberi érzelem. Mindenki szomorú időről időre – ha oka van rá – ez így rendben is van, mert ilyen az ember természete. Ez a szomorúság elmúlik, általában néhány napon belül. Ha hosszabb ideig marad, és állandósuló érzelmi állapottá válik, ez azt jelenti, hogy valami nem jó történik.

A depresszió nem lustaság, sem egyszerű vitális energiahiány

A depresszió több, mint hosszan tartó szomorúság. És valami több, mint egy átmeneti csüggedtség, egy röpke búbánat vagy egy bevillanó pillanatnyi lehangoltság. A depresszió olyan betegség, amelyet diagnosztizálni lehet, ami orvos dolga, és kezelni szükséges – mert ha nem kezelik, súlyos következményekkel járhat.

Van, hogy a depressziós személy rokonai megpróbálják „motiválni” őt, hogy „szedje össze magát”. Ez valószínűleg a leggyakoribb „jó tanács”. Az ilyen tanácsok sajnos nem segítenek – éppen ellenkezőleg, a depressziós ember még rosszabbul érzi magát tőle, mert tudatosodik benne, hogy nemcsak ő csalódik saját magában, hanem mások is ő benne csalódnak.

A beteg hozzátartozóit valahogy meg lehet érteni. Ha nem tudják, mi a depresszió és ugyebár a beteg viselkedését az általuk ismert prizmáján keresztül ítélik meg, akkor téves következtetéseket vonhatnak le. Felületesen nézve, az amit látnak, lehet hogy lustaságnak vagy szélsőséges elhanyagolásnak jogosan tűnhet a szemükben, de jobban szemügyre véve nem az. Hanem ez egy depresszióban szenvedő beteg emberre jellemző viselkedése, aki:

mindig fáradt
nincs kedve semmi csinálni, mert már a motivációját elveszítette
elhanyagolja magát
nincs étvágya
nem mozdul otthonából
nem ápolja kapcsolatait, ezáltal elveszíti barátait, „lekopik” a családja
semmit sem akar, semmi sem jó
álladóan ágyban feküdne, közbe a vitális ereje fogy

Mind az, ami korábban érdekelte, most értelmetlennek tűnik, számára az élete – az értelmét elvesztette.

Depresszió "extra táplálással"

Most furcsa időket élünk. Az utolsó pár évben, az életünk szinte minden területe átrendeződött, kisebb nagyobb mértékben és arányaiban. Sok változás elindult, sok változás történik vagy már megtörtént. Átéltünk pandémia időszakát, amely minden ember pszichére nagy hatással volt. Önmagában ez az elmúlt időszak a mondhatni támogatta ilyen mélységesen bánatos viselkedéseket, amelyek a depresszióban szenvedőkre jellemzőek.

A Lockdown hosszú időre bezárt minket otthonainkba, emellett megfosztott minket a másokkal való személyes kapcsolattól. Megfosztott minket az élet ártatlan örömeitől, amit eddig különböző otthonból való kimenők adtak. Inkább késztette arra, hogy otthon maradjunk – de ha mégis elmennénk valahova, hátsó gondolatként készülhettünk akár a legrosszabbra. Külső tényezők – a depresszióéhoz hasonló tüneteket okozhattak – egyesekben. Másokban pedig a korábban előforduló depressziós tüneteket „táplálták”.

És nem lenne ezzel baj, ha ez állapot néhány hétig vagy néhány hónapig tartana. Csakhogy időközben ezek a külső tényezők elhúzódtak. És az állandó bizonytalanság légköre csak folytatódott és folytatódott. Nehéz volt felmérni a szerencsés végleges végnek az esélyeit.

Az alap hangulat erősítette a depressziós tendenciákat, valamint serkentette az uralkodó légkörrel rezonáló emlékeket.

Kliensem belső utazás

Volt egy kliensem, aki érezve ennek a helyzetnek a súlyát, úgy döntött, hogy az otthon maradás időszakát lehetőleg leghatékonyabb módon használja ki. Home office-ban dolgozott, és az új kialakuló valóságban is igyekezett jól szervezni a dolgait, körültekintő, nyugodt és megfontolt volt.

Azon volt most is, hogy adott helyzetből a lehető legjobbat kihozzon.

Úgy tervezett, hogy a 2020 évet az utazásoknak szenteli. Erre az eseményre spórolt, és már évek óta készült. Mikor bekövetkezett pandémia, hamar rájött, hogy ez most nem fog sikerülni. Szerencsére még nem vásárolt jegyeket elővételben, nem fizetett előre a szállásért – vagyis tulajdonképpen nem veszített semmit. Vagy legalábbis anyagilag nem. Általánosságban elmondható, hogy a helyzetéről nem panaszkodtathatott és nem is panaszkodott, mert legalább stabil munkája van, amelyet szereti, és nem kell aggódnia a megélhetésért. És az utazás?

A világ körüli utazás helyett, egyelőre belső utazásokat fogja megtenni. Mert mostani helyzet a személyes fejlődést támogatja, a régi ügyek feldolgozását, a múlt terheinek elengedését. Tehát itt a legjobb idő ráhangolódni az önvaló énjére, a belső békére és a belső öröm forrás megkeresésére.

Jó döntések arra az időre.

Kulcsfontosságú hónap

És eljött a március. Látszólag nem nagy ügy, csak egy újabb március az életében. De valamilyen oknál fogva március mindig nehéz volt neki. Szinte mindig ebben hónapban a tehetetlenség, a bezártság érzés elárasztatja őt. Pedig ilyenkor már a tavasz beköszön, ami elvileg kedvezne kimozdulásnak, szabadság érzés kiterjesztésének.

És éppenséggel megint itt az ismerős márciusi – mozgás korlátozó bezártság érzés – megjelent ő benne. És bár ez az utolsó márciusi időszak hasonlóképpen telt, mint azt megelőző pandémiás hónapokban – tehát érzésben megfogva, megkötve, beszorítva – de más is volt.

Mert most, a lockdown alatt, az idő másképp telt el, és ez azért is így volt, mert önmagára és a saját megéléseire figyelmesebb volt. Most a belső énjére jobban volt ráhangolódva – ezáltal „az élete néhány filmkockája” valahogy megszokottnál másképp bevillant…

És észrevette: ezért is furcsa ez a márciusi állapot, mert minden évben megismétlődik. Ciklikusan. Ez nem lehet véletlen. Ennek kell, hogy legyen valamilyen eredete. Elindította a gondolatait az éterbe és figyelt. Ez a tehetetlenség, ez a bezártság érzés – körülbelül egy hónappal – a születésnapja előtt szokott megjelenni, és pár hétig tart. Csak annyi, hogy ebben az évben valahogy erősebben, jóval intenzívebben és mélyrehatóan. Jelent ez valamit?

A megfelelő időnek a foglya

Nem tudom, hogyan talált rám. Nem kérdeztem, de amikor eljött, több órán keresztül vizsgáltuk együtt ennek a furcsa állapotnak az okait és körülményeit. Érzelmi oldást kérte, ami több technikát foglal magába, az asszertív kommunikációt és kineziológiai feedback tesztet éppúgy, mint a rendszer – és családállítást. És a beszélgetés során a nő felfedezte, hogy ez a tehetetlenség és az otthoni bezártság érzését gyakorlatilag mindig is ismert volt számára. Pontosabban?

Amikor édesanyja nyolc hónapos terhes volt, az orvosok attól tartottak, hogy túl korán fog szülni. Azt tanácsolták: jobb kihordani! Mert még mindig túl korai lenne a gyermek születése, tehát – túl korán – várnia kell.

Az édesanyának olyan kezelése volt, amely lezárta a méhnyakát, és tulajdonképpen csapdába ejtette a babát a hasában. Érzelmileg – kicsinek ez milyen lehetett valójában? A magzatot bezárták az anyaméhbe – tehát akkori saját otthonába. Saját érdekében fogságba ejtették.

Aztán az anya a terhességet szépen végig kihordta, és egészséges lány gyereket szült, és minden jól végződött.

Csak bizonyos érzések megélése nem fejeződött be, nyitva maradt a ki nem fejezett aggodalom, aggályok, félelmek, mert a kicsi a világra jövetel mozdulatában akadályozva lett, meg lett állítva. Be volt zárva és nem nála volt a kulcs, oda át – kinti intézkedések fogva tartották.

Most 50 éves nő kimondja, ami a kicsike nem tudott kimondani. Azt érzem, hogy túl kicsi ez a hely, bezárva érzem magam, az ami van – nem az akaratom szerint történik, én ki akarok innen menni, édesanyámhoz szeretnék!

Akaratom ellenére

Ezek az érzetek egy nyolc hónapos magzat érzései az anyaméhben.

Az érzések nem vesztek el, nem tűntek el, azóta megnyilvánulásra várnak azért még nem fejeződhettek meg. Akkoriban a születésének félbe szakított mozdulata – azóta mintha ebben az állapotban maradt volna – ilyen stop filmkocka – az emlék beragadt – érzések kifejezése megállítva.

Annak ellenére, hogy a nő fantasztikus magyar szókinccsel rendelkezik, gyönyörűen tud kifejezni magát anyanyelven és folyékonyan beszél angolul is, most a szavak akadozva jönnek belőle. Nem dadog, ez nem az, csak valahogy többször meg- meg- állítja a beszédét. Még mindig ott van benne a tehetetlenség, az erőtlenség és a tiltakozás ki-kiabálásának lehetetlensége.

A Lockdown előidézte azt, hogy bizonyos emlékek nyomatékosan felszínre kerültek, és így már észrevehetőek voltak. Mostani március már nem csak a kényelmetlenség tompa érzését hozta, hanem amolyan nyílt fájdalmat. És ez így jó! Mert ennek köszönhetően eljött az ügy rendezésének az ideje, eljött az elakadt érzelmek keresésének, megtalálásának az ideje. És most végre lehet a régi érzéseket végérvényesen megélni és ezáltal az elakadást megszüntetni – elismerve, hogy így volt jó, ahogy volt. A hölgy most végre feldolgozhat az 50 éve ezelőtti eseményeket és búcsút mondhat a múltnak, pontosabban annak az érzelmi stressznek, ami mostanáig a múlt jelentett számára.

Az elakadásokat meg kell szüntetni

Mert ahhoz, hogy szabad lehessen, a hölgynek a negatív érzelmeinek az áramlását fel kell oldania. Kimondani azt, ami kimondásra vár. A lelki szemeivel a születése körülményeire most már elfogadóan – vissza tekinteni, szépítés nélkül, de ítélkezés nélkül is. Régi, de még mindig élő, érzelmeket ismét kell átélnie, mert csak ez teszi lehetővé számára, hogy véget vessen nekik, és ezáltal a múlthoz való hozzáállása megváltozhasson. Ez a lelki munka lehetővé teszi azt, hogy új perspektívákat lásson, és hogy szabadon ellazultan végre felszabadító mély lélegzetet vehessen, szabadon lélegezhessen, a levegő vételével a tüdő tágulását zavartalanul érezhessen csak úgy – a jelen pillanat átélésével – szorító korlátok már a múlti.

Egy ilyen lelki munka tulajdonképpen mindenkinek ajánlott, aki múltban elakadt, aki belebonyolódott a családi történetekbe és megszorult az elvárások merev korlátaiba és nem mer saját életet élni, vagy már készen van rá és keres alternatív választási lehetőségeket, ötleteket a saját élet megélésére.

És sikerült

A feszültség szépen fokozatosan engedett, jött a csend, a béke, a beteljesülés érzése. Mintha most végre megszületett volna teljes egészében. Egy nő már 50 éve erre várt, hogy igazán szabad lehessen! Idáig így élte az életét, hogy a legfontosabb dolgok folytan akarata ellenére történnek. Ez az nyomás folyamatosan jelen volt és nyomta és nyomta őt, és ő gyötrődött és szenvedett. Még férjhez is tulajdonképpen akarata ellenére ment, „csak” józan észből és nyomatékosan jó tanácsból. Végül később majd el is vált, ez már saját elhatározásból tette – mert akarta – bár a környezete erősen ellenezte.

Most pedig a belső utazás igazi kalanddá vált számára, hiszen rá jött, hogy nemcsak hasznos, hanem egyben érdekes is. Sok felfedezés lehet tenni egy út alkalmával, sok tanítás vár rá a lelke rejtett zugaiban, több átértékelés csak színessé teszi az életét. Meg ha lerakni a terheket – oly nagy könnyedség érkezik!

Ami volt, az volt, de innen kezdve új utakon lehet haladni! Most van jó alkalom és megfelelő idő, hogy a múltra másképpen tekintsen rá, éretten, építően, elfogadóan.

Nagyszerű érzés visszatalálni önmagához és tudatosan hűségesnek önmagához maradni.

Új megoldásokat szeretnél számodra láthatóvá tenni?

Szívesen segítek, amennyiben készen vagy a változásra és szeretnél

– új irányt megtalálni,
– jobb lehetőségeket észrevenni,
– múlt terheit elengedni, a régi mintákat elhagyni,
– munkahelyi problémákat, konfliktusokat szeretnél megoldani,
– párkapcsolaton, kapcsolatokon javítani, harmonikussá tenni azokat,

és ha úgy érzed nincs választásod és szeretnél kikerülni a negatív érzelmek csapdájából.

Munkám során olyan bevált módszereket alkalmazok, mint családállítás, érzelmi oldás, One Brain kineziológia és ami fontos – nagy élet- és munka- tapasztalatból merítek.

Amennyiben személyesen nem tudsz eljönni, ne aggódj – online is tudunk dolgozni.