A változás valódi módja
A szenvedés olyan, mint egy mocsár: minél többet küzdesz benne, annál mélyebbre húz. Vajon ki tudsz-e szabadulni onnan? Igen, ha előtte, valahol a szíved mélyén egy pillanatra mozdulatlan – megállsz.
Az aki sok éven át szenvedett, aki jól ismeri a keserves kínt, és tudja, milyen nehéz tud lenni a teher, képes-e végleg ebből a gyötrelemből kimászni? Az elme, a szív, a lélek a teher cipelés évei alatt szokásszerűen elfelejtették, hogy a könnyedség egyáltalán létezik… Néha olyan hatékonyan felejtenek, hogy ezt másokban sem ismerik fel. Mintha ez a létezi forma nem is létezne. Ismeretlenné vált a szellős könnyedség lehellete….
A szenvedés olyan, mint egy mocsár: minél többet küzdesz benne, annál mélyebbre húz. Vajon ki tudsz-e szabadulni onnan? Igen, ha előtte, valahol a szíved mélyén egy pillanatra mozdulatlan – megállsz.
Az aki sok éven át szenvedett, aki jól ismeri a keserves kínt, és tudja, milyen nehéz tud lenni a teher, képes-e végleg ebből a gyötrelemből kimászni? Az elme, a szív, a lélek a teher cipelés évei alatt szokásszerűen elfelejtették, hogy a könnyedség egyáltalán létezik… Néha olyan hatékonyan felejtenek, hogy ezt másokban sem ismerik fel. Mintha ez a létezi forma nem is létezne. Ismeretlenné vált a szellős könnyedség lehellete….
A sötétség spirálja
Ismered ezt, ha bárhová mész az észlelt horizont veled mozog. És ha az élet arra késztetett bennünket, hogy a szenvedés fekete spirálján lecsússzunk, akkor az általunk észlelt horizontunk is leesik. Új beszűkölt fekete keret adja a tájékozódás alapvonalait
A világosság eltűnik vele, elrejtőzik a látható vonal mögött. Egy ideig még emlékszünk erre a fényességre, a világnak erre a rezgésére, szenvedés és belebonyolódás nélküli állapotára. De minél tovább maradunk „sötétségben”, annál jobban a belső szemünk ahhoz a látási módhoz hozzászokik. A lélek kezd elmerülni a sötétben – míg végül a szenvedés, a teher és a fájdalom normálissá válik, amiből az új horizontunk áll.
Útmutató – múltbeli tapasztalás
Valahol a szív mélyén lehet még remény lágyan izzik, hogy – mivel nem mindig volt így – lehet, hogy nem mindig így maradt? De ez a gyenge láng nem sok fényt ad. Hiszen az agyunk így működik, hogy nem közvetlenül mérlegel, hanem összehasonlítás útján méri fel a helyzetet – és tapasztalaton alapuló asszociációkat használ a környezet értelmezésére, érzékelésére. Mit jelent? Nos, a korábbi tapasztalatok határozzák meg azt a prizmát, amelyen keresztül fogunk látni egy adott helyzetet. Tehát visszatérünk a metaforához a horizonttal: minél mélyebben belemerülünk a szenvedésbe, és minél tovább maradunk benne, annál kevésbé lesz pozitív „összehasonlító anyag” az agynak – és így kevesebb útmutatást kap, hogyan térjünk vissza a fénybe. .
Az életen alapuló remény
Van-e remény annak, aki sokáig szenvedett és bezárkózott a szenvedésbe – az igazi remény, amely a való életben gyökerezik, nem pedig a fantázia álmokban vagy a halott ideákban, merev idejemúlt elképzelésekben? Igen, de….. a való életben a változáshoz kitartó munkára, következetes új szokások bevezetésére lesz szükség.
És felismerés érkezik – pillanat – teljesen új pályára kell átállni – pillanat – innen kezdve mindent másképpen…
Ez a belső mozdulatlanság pillanata. Teljesen új lélegzetvétel előtti pillanat, amikor a régi éned már elengedi a múlthoz való ragaszkodást, de még újjá nem született, mégis már a felismerés megérkezett, hogy mindennek meg kell változni, mindent meg kell változtatni. Pontosabban másképpen kell felfogni a körülötte lévő világot, és újszerűen kapcsolódni hozzá, kommunikálni vele. Szinte át kell képezni saját magadat, mert meg kell tanulnod újra nézni és újra megérteni, amit látsz.
És meg kell értened, hogy ahhoz, hogy megváltoztasd a nézőpontodat, meg kell változtatnod az álláspontodat.
Egy vödör hideg víz
Sok képzésem voltam, több tanfolyamomon vettem részt és az ott szerzett tapasztalatok továbbra is szolgálnak. Ezeket is kiegészítem a sajátjaimmal, így mélységet kaptak. Az egyik ilyen tréninget egy neves magyar pszichológus tartotta. Sok éves munkatapasztalattal rendelkezik, kiváló elismert szakember.
Valószínűleg ezért megengedheti magának a nem szokványos munkamódszereket és gyakran provokatívan dolgozik. Láttam, hallottam, ahogy kisebb habozás nélkül, az egyes csoporttagoknak a csoport fórumon kíméletlen kritikákat fogalmazott meg – ébresztőképpen ilyen „hideg vödör vizet” szavak által az emberekre öntött. Nem volt könnyű az emberek számára – de időnként elképesztő hatékony volt. És ők ezt érezték.
A váltás lehetetlensége
Például a változtatási hajlandóság, amit az ember konkrét tettekkel nem támasztott alá, szerinte csak egy szó, üres nyilatkozat volt. Ezért nem csoda, hogy oly sokuknak megkérdőjelezte az élet változásai iránti vágy hitelességét. Így volt ez egy nővel is, aki megoldást keresett érzelmileg nehéz helyzetére.
– 50 éves vagyok – mondta a csoport fórumán.
A tréning vezető válaszul – kemény, határozott és emelt hangon, amely mélyen a tudat legmélyebb rétegeibe csapott, és egyenesen a bőr alá fúródott – szinte üvöltött:
– Nincs esélyed a változásra!
És hozzátette:
– 50 évesen olyan erősek a bevett és használt szokások, hogy nem fogsz velük nyerni, nem lépsz túl rajtuk!
A nő elsápadt.
És én gondolatban magamtól azt kérdeztem: „Uhh, mi volt ez?” A hang olyan erős volt, hogy bár csak megfigyelő voltam ezen a képzésen, nekem is fájt.
Egy kulcs kombináció
Szerinted túl erős és szükségtelen dolog volt, amit a kiképző terapeuta tett? Kicsit erős – talán igen, de nem felesleges! Vastag, nehéz láncok láncolnak bennünket a múlthoz. Ha valóban változtatni akarunk valamin, akkor józanságra és igazán nagy motivációra van szükségünk.
Ez a pár – a józanság és a motiváció – együtt a kulcs kombináció annak a zárnak a feloldásához, amely gátalja a változást.
Józan fejjel
Mire is kell a józanság? Legelőször csak megtisztult elmével tudsz igazán reális valódi képet alkotni saját önmagadról. Hiszen fel kell térképezned mik a igazi lehetőségek, amelyekkel tudsz számolni, mik azok az előnyeid amelyekre támaszkodhatsz. Aztán igen, jön egy kérdés, azután felismerés, miért és mi okból szeretnél változást, és készen állsz cselekedni? És akkor tisztában kell lenned a rád váró fájdalomnak és izzadságnak – a valódi döntés meghozatálához, hogy akarod-e igazán, vállalod-e a változással járó munkát. Miért a fájdalom? Mert ha átértékelsz valamit a múltból, az fájdalmas lehet.
Miért az izzadság?
A változáson való munkálkodást erőfeszítést igényel. A szokások, bevett viselkedési formák és belső szabályok a személyiséget megmerevítik, összeforrasztják a múlttal. Ez határozza meg, hogyan reagálunk az újdonságra. Emlékszel a fekete spirál metaforára?
Ő az: – fekete örvény – a személyiségedbe szőtt elemek sötét örvénnyé alakulnak, amely mélyre a szenvedés szokásába behúzza.
A régi minták szerinti működés olyan, mint egy vasfűző, amely nem ad mozgásteret, a gondolkodást is blokkolja. Hogyan hagyhatod kivirágozni a gondolataidat, amikor a szokások fűzője megköti a testet és a lelket?
Erre szükség volt
Az újdonságok az észlelésben rugalmasságot és a cselekvésben kreativitást igényelnek Ha személyes fejlődésébe erőfeszítéseket nem teszel, és ha szánt szándékkal nem kötelezed el magad a folyó és régi témák vagy minták feldolgozására, minden további terápia csak időpocsékolás lesz, és nem lesz sikerre kilátás sem.
A hölggyel, akiről írtam, a terapeuta nem bánt kegyetlenül. „Csak” azzal szembesült, ami áll előtte, ízelítőt kapott a kemény munkáról, ami vár rá, ha folytatni szeretne. Terapeuta megmutatta neki, hogy a változásra való törekvésben át kell mennie saját önmagán. És ezt így mutatta meg, hogy a csont velejéig megérezte.
Megérkezett az idő a változásra?
Ha szeretnél komoly átértékeléseket az életedbe hozni gyere el hozzám családállításra, vagy ha ideje múlt hitrendszereken szeretnél változtatni, szívesen ajánlok egy kineziológiai oldást. Ha kérdésed van, írj nekem a kapcsolat fülön keresztül.
