Korlátok fogságában

Ebben a blogcikkben egy olyan hölgy történetét osztom meg veletek, aki szembenézett a legnagyobb félelmével és képes volt túllépni rajta. Mélyen elmerülünk a korlátozó érzelmek és az ezekkel kapcsolatos emlékek világában, majd feltárjuk, hogyan segíthet a családállítás, az érzelmi oldás és a One Brain kineziológia ezen belső korlátok lebontásában. A célunk az, hogy megmutassuk, hogyan lehet a múlt terheitől megszabadulni és visszanyerni a cselekvés szabadságát.

Ebben a blogcikkben egy olyan hölgy történetét osztom meg veletek, aki szembenézett a legnagyobb félelmével és képes volt túllépni rajta. Mélyen elmerülünk a korlátozó érzelmek és az ezekkel kapcsolatos emlékek világában, majd feltárjuk, hogyan segíthet a családállítás, az érzelmi oldás és a One Brain kineziológia ezen belső korlátok lebontásában. A célom az, hogy megmutassam, hogyan lehet a múlt terheitől megszabadulni és visszanyerni a cselekvés szabadságát.
Néha úgy érezhetjük, hogy életünkben a korlátok, a bizonytalanság, és a félelem veszik át az irányítást. Ilyenkor a negatív érzelmek körkörös ösvényein úgy érezzük magunkat, mint egy labirintusban, ahonnan nincs kiút.
Stop!
Mindig van kiút. Azonban ha a labirintus valóban bonyolult és nehezen átlátható, segítség szükséges. Egy jártas vezetővel könnyebb és gyorsabb megtalálni az útvesztőből vezető utat.
Bezártság és emlékek
Új valóságban élünk, új viszonyítási ponttal és térrel: covid előtt, covid alatt, covid után. Ez az időszak alaposan átrendezte életünk struktúráját. A pandémia sok ember számára hatalmas kihívást jelentett. Sok korlátozás az élet több területén, hirtelen megsokszorozódott szervezési feladatok, és mindezek mellett még a bezártság is.
A bezártság légköre érzelmileg emlékeztet mindazokra a helyzetekre is, amelyek a bezártság érzésével kapcsolódnak. Ennek eredményeként az aktuális helyzet belső tiltakozást válthat ki az ellen, ami velünk történik – és ennek a tiltakozásnak az érzelmi töltete messze az indokolt szintet meghaladhatja. És a valóságra adott reakció viharrá válhat, amelyet nehéz megjósolni és még nehezebb kontrollálni.
Volt egyszer egy nő, aki minden korlátozást nagyon erősen tapasztalt. És ennek a nőnek a Covid-19 járvány idején kellett élnie. Az érvényben lévő biztonsági előírások minden lépésnél különböző eljárásokat írtak elő. Meg kellett mérni a testhőmérsékletet. Kértek egy egészségügyi nyilatkozatot. Bármely összejövetelen való részvétel – még az egyszerű bevásárláson vagy a parkban tett sétán is – a beteg emberrel vagy a vírus hordozójával való érintkezés kockázatát rejtette. Az ilyen érintkezés betegséggel és karanténkötelezettséggel végződött – vagyis az a négy fal között, a külvilággal való érintkezés nélküli élettel járt.
Nos, ilyenek voltak az előírások. Természetesen ezek bizony nehézségek voltak – de mit lehetett tenni? Egyszerűen tudomásul venni őket, elfogadni és ennek megfelelően viselkedni.
Egy ilyen szokatlan helyzet bizonytalanságot, a korlátozások miatti elégedetlenség érzését keltheti bennünk. Meg ilyenkor érezhetjük tehetetlenséget és ellenállást valami nagyobbal szemben, amit nem tudunk kontrollálni. És adott helyzetben nem mondható, hogy ezek az érzelmek furcsák vagy nem megfelelőek, mert amilyen a helyzet, olyan az érzés. És mégis, mi van, ha az aktuális állapot hihetetlenül nagy félelmet és rettegést okoz? Ez azt jelenti, hogy itt nagy valószínűséggel nem csak a jelen helyzettel van dolgunk.

Ennél többről van szó!
Természetesen a karantén önmagában nem szórakoztató. Ez egy kellemetlen tilalom, kényszerkorlátozás és egyfajta társadalmi megfosztás, amely emellett még az ügyek átszervezését és bonyolult logisztikát is igényel. De önmagában túlélhető! A nő, akiről beszélek, szó szerint pánikba esett arra a gondolatra, hogy talán csapdába esik a saját otthonában. Félelme olyan nagy volt, hogy megbénította a cselekvését – annyira félt, hogy a házából még az orra hegyét sem merte kitenni. Látod ezt a paradoxont? A hölgy inkább otthon ült és nem ment sehová, mert félt, hogy… otthon maradásra kötelezhetik, ha karanténba kerül…
Ez egy igazi csapda. A saját gondolatai által rendkívül hatékonyan felépített fogság, ahol a saját félelmei a börtön őrei. Nem a falak, ajtó és zár tartják bent a lakásban a hölgyet, hanem a döntésének vas merevsége.
Mi van mögötte? Honnan ered ez a nagy és irracionálisan túljátszott félelem? Honnan származik a valóságra adott hiperreakciója – amely annyira eltúlzott, hogy a valóságtól való elszakadást okozza nála? Honnan származnak ezek a fullasztó negatív érzelmek, amelyek lehetetlenné teszik a kiegyensúlyozott életet? Lehet, hogy egy ilyen reakció mögött valami belebonyolódás rejtőzik, vagy egy emlék, amely valami korábbi eseményhez kapcsolódik. Más helyzet, de hasonló. És most mit lehet tenni ez a belebonyolódás ellen?
A belebonyolódás magától megszűnik, ha feltárod honnan ered és ott, az eredeténél megszünteted a táplálását. Amikor rájössz mi volt az az esemény és körülmény, amely nagy stressz töltéssel bírt, és annak következtében a negatív érzések hozzád ragadtak. És amikor a múltbeli események és ahhoz kapcsolódó érzetek tudatosulnak, csak akkor lehet az emléket és a negatív érzést egymástól elválasztani.
Erre családállítás megoldást adhat, amely segít a családi rendszer egyes tagjai közötti kapcsolódások összefüggéseit átlátni, rátekinteni a mostani helyzetre és a múlt elfogadásával szabaddá tenni a jelent. Másik jó választás a negatív érzelmi töltés megszüntetésére az One Brain kineziológiai oldás lehet, ahol az érzelmi és viselkedési minták tudatosításával segít feldolgozni a múlt emlékeinek negatív hatásait.
A lényeg – ezen dolgozni kell. És biztos, hogy ehhez a munkához bátorság is szükséges, hogy szembenézz a nehéz kérdésekkel. Mert nehéz lehet az emlékek feldolgozása. A kényelmi határ feszítése nem szokott igazán komfortos lenni. Ezért ösztönösen szoktunk „védeni magunkat a változástól” és ilyen munkából próbálunk intuitíven kihátrálni. Ez azonban a semmibe vezető út, mert a belebonyolódás árnyékában élni sem könnyű – és soha nem is lesz az, mert az érzelmek a különböző helyzetekben kicsúszhatnak az irányításunk alól, és különféle borzalmakat okozhatnak nekünk. Az érzelmi csapdák hatalmas személyes energiánkat képesek lekötni.

És mi lenne, ha ezt a belebonyolódást sikerülne feldolgoznunk?

Könnyebb lesz? Igen! Lesz több szabad tér? Lesz!
Hősnőnk úgy döntött, hogy szembenéz azzal, ami fogságában tartja. Mivel nem akart otthonából kimozdulni, online érzelmi oldás formájában, főleg egyéni családállítás módszerrel dolgoztunk. Az érzelmek feloldása során olyan emlékeket ért el, amelyek régóta vártak gondoskodó rátekintésre, átölelésre, elfogadásra és elengedésre.
Eljutott a legelejére: kiderült, hogy születése során komplikációk léptek fel. Az orvosoknak döntést kellett hozniuk – a csipeszes születés szükségességéről. Ezért egy apró lény a világra csipesszel megfogva jött. Amikor a bőre először érezte a levegő érintését, mozgásszabadságát erősen korlátozták. Tér helyett – elnyomás. Lágyság és melegség helyett – hideg fogás és kemény, simító szeretet nélküli érintés. Ez volt az első élménye ezen a világon. Egy ilyen igazságot a világról a lelke jegyzett meg.
Ma ez csak egy emlék. Egy múlt, ami már nincs. És mégis, a tapasztalat a testben rögzült, és az érzelmi asszociáció ma is működik. Azáltal, hogy az emlék ciklikusan életre kelt és megismételte önmagát más események kapcsán, egyfajta merevséget adott a nő életének, ami nem volt közvetlen kapcsolatban a jelennel. Olyan volt, mint egy párhuzamos valóság, ahol a hölgy egyszerre élt a jelenben – és a múltban – abban a helyzetben elakadva, megfogva és korlátozva. Hiába múlt el ez az élmény fizikálisan, érzelmileg egy másik és másik történetben folytatódott. Az érzelmi minta fennmaradt, pedig több mint 45 éven át. Itt az ideje annak, hogy átértékeljük. Ahogy a One Brain kineziológia mondja, mindig van választás, csak tudatosítani kell azt. És adott esetben, ami akkor volt, az volt a jó választás.
Végre el kell engedni a csipesz merev fogásának érzelmi súlyát hordozó emléket. El kell búcsúzni attól, ami volt – mert elmúlt és nem fog visszatérni. Nem fog visszatérni, és a régi többé nem veszélyeztet. Tehát tudatosítani szükséges, hogy ami most történik, az a születéskori élményre emlékeztet. De ami most van, az egy másik helyzet, és nem érdemes a régi rögzített séma alapján reagálni, most új körülmények között teljesen másképp lehet cselekedni. Rá kell hangolódni a mára, egy új valóságra és egy új cselekvésre. Ahogy a családállításban tanítják, szeretettel és megértéssel elfogadni a múlt eseményeit, ebben van az erő. És amikor ez sikerül – a jelenben könnyedség és szellős tér jelenik meg.
A múlt terheit elengedve tehát visszatérhet az a képesség, hogy az aktuális helyzetnek megfelelően hozhass intézkedéseket. Miután az érzelmi csapdából kiszabadultál, a választás szabadsága nyílt karokkal fogad.
A szóban forgó hölgy most végre valódi felelősséget tudott vállalni a tetteiért és a tétlenségeiért. Elmondása szerint, bár az aktuális alap helyzet nem változott, a pandémia érzelmi oldás után is még egy darabig továbbra is fennmaradt, és a korlátozások sem szűntek meg azonnal – de a helyzethez kapcsolódó feszültség megváltozott. A helyzet már nem volt annyira elviselhetetlen, a megoldások már nem haladták meg a hölgy erejét, és saját érzelmei már nem zárták őt mentális börtönébe. Ott, ahol éppen volt, szabad lett. És örült a szabadságának.

Új megoldásokat szeretnél önmagad száméra láthatóvá tenni?
Szívesen segítek, amennyiben készen állsz a változásra és szeretnél
– új irányt megtalálni
– jobb lehetőségeket észrevenni
– múlt terheit elengedni, a régi mintákat elhagyni
– munkahelyi problémákat, konfliktusokat szeretnél megoldani
– párkapcsolaton, kapcsolatokon javítani, harmonikussá tenni azokat és ha úgy érzed nincs választásod és szeretnél kikerülni a negatív érzelmek csapdájából.
Munkám során bevált módszereket alkalmazom mint családállítás, érzelmi oldás, One Brain kineziológia és ami fontos – nagy élet- és munka- tapasztalatból merítek.
Amennyiben személyesen nem tudsz eljönni, ne aggódj – online is elérhető vagyok.
