Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek - 1. rész.
Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek - 1. rész.
Szerző: Król-Szentkirályi Elżbieta
Ebben a blogbejegyzésben egy mélyen érintő, mégis gyakran elhallgatott témáról szeretnék írni: az elvesztett gyermekkel, vetéléssel és abortusszal kapcsolatos fájdalmakról. Célom, hogy a néma gyász mögött rejlő érzelmeket feltárva segítséget és megértést nyújtsak azoknak, akik hasonló helyzetekkel szembesültek. A veszteség és a gyász különböző arcainak bemutatása mellett, megosztom azokat a módszereket is, amelyek a gyógyulás útján segíthetnek, legyen szó személyes tapasztalatokról, családállításról, One Brain kineziológiáról vagy akár online támogatásról. Ez a cikk egyensúlyt keres az információ átadása és az érzelmek megosztása között, hogy erőt és reményt adjon azoknak, akik e nehéz úton járnak.
Évszázadok telnek el; újabb és újabb generációk jönnek és felváltják azokat, amik elmennek – csak ez a fájdalom még mindig ugyanannyira fáj. Elveszített gyermek, elveszített magzat, vetélés, abortusz.
~*~
Egy nő élete áramlik a sorsa medrében,
néha olyan, mint egy gyors patak
néha olyan, mint a csendes lassú víz folyása.
Különböző ritmusokban árad, apad:
egykor elragadó öröm és jókedv,
egykor mély – gyötrődő, fájdalmas bánat.
~*~
Előfordul, hogy egy nő életében olyan sorsfordulók jelennek meg, amelyek mély veszteséget és traumatikus élményeket hoznak, melyek feldolgozása hosszú időt vehet igénybe, vagy talán sosem zárul le teljesen. Ilyen rendkívül fájdalmas tapasztalat minden gyermek elvesztése, legyen szó született vagy meg nem született gyermekről: ez a fájdalom rendkívüli mélységű. Ez a fájdalom láthatatlan kívülről, és idővel sem enyhül feltétlenül.
Ebben a blogbejegyzésben egy mélyen érintő, mégis gyakran elhallgatott témáról szeretnék írni: az elvesztett gyermekkel, vetéléssel és abortusszal kapcsolatos fájdalmakról. Célom, hogy a néma gyász mögött rejlő érzelmeket feltárva segítséget és megértést nyújtsak azoknak, akik hasonló helyzetekkel szembesültek. A veszteség és a gyász különböző arcainak bemutatása mellett, megosztom azokat a módszereket is, amelyek a gyógyulás útján segíthetnek, legyen szó személyes tapasztalatokról, családállításról, One Brain kineziológiáról vagy akár online támogatásról. Ez a cikk egyensúlyt keres az információ átadása és az érzelmek megosztása között, hogy erőt és reményt adjon azoknak, akik e nehéz úton járnak.
Évszázadok telnek el; újabb és újabb generációk jönnek és felváltják azokat, amik elmennek – csak ez a fájdalom még mindig ugyanannyira fáj. Elveszített gyermek, elveszített magzat, vetélés, abortusz.
~*~
Egy nő élete áramlik a sorsa medrében,
néha olyan, mint egy gyors patak
néha olyan, mint a csendes lassú víz folyása.
Különböző ritmusokban árad, apad:
egykor elragadó öröm és jókedv,
egykor mély – gyötrődő, fájdalmas bánat.
~*~
Előfordul, hogy egy nő életében olyan sorsfordulók jelennek meg, amelyek mély veszteséget és traumatikus élményeket hoznak, melyek feldolgozása hosszú időt vehet igénybe, vagy talán sosem zárul le teljesen. Ilyen rendkívül fájdalmas tapasztalat minden gyermek elvesztése, legyen szó született vagy meg nem született gyermekről: ez a fájdalom rendkívüli mélységű. Ez a fájdalom láthatatlan kívülről, és idővel sem enyhül feltétlenül.
Ebben a blogbejegyzésben egy mélyen érintő, mégis gyakran elhallgatott témáról szeretnék írni: az elvesztett gyermekkel, vetéléssel és abortusszal kapcsolatos fájdalmakról. Célom, hogy a néma gyász mögött rejlő érzelmeket feltárva segítséget és megértést nyújtsak azoknak, akik hasonló helyzetekkel szembesültek. A veszteség és a gyász különböző arcainak bemutatása mellett, megosztom azokat a módszereket is, amelyek a gyógyulás útján segíthetnek, legyen szó személyes tapasztalatokról, családállításról, One Brain kineziológiáról vagy akár online támogatásról. Ez a cikk egyensúlyt keres az információ átadása és az érzelmek megosztása között, hogy erőt és reményt adjon azoknak, akik e nehéz úton járnak.
Évszázadok telnek el; újabb és újabb generációk jönnek és felváltják azokat, amik elmennek – csak ez a fájdalom még mindig ugyanannyira fáj. Elveszített gyermek, elveszített magzat, vetélés, abortusz.
~*~
Egy nő élete áramlik a sorsa medrében,
néha olyan, mint egy gyors patak
néha olyan, mint a csendes lassú víz folyása.
Különböző ritmusokban árad, apad:
egykor elragadó öröm és jókedv,
egykor mély – gyötrődő, fájdalmas bánat.
~*~
Előfordul, hogy egy nő életében olyan sorsfordulók jelennek meg, amelyek mély veszteséget és traumatikus élményeket hoznak, melyek feldolgozása hosszú időt vehet igénybe, vagy talán sosem zárul le teljesen. Ilyen rendkívül fájdalmas tapasztalat minden gyermek elvesztése, legyen szó született vagy meg nem született gyermekről: ez a fájdalom rendkívüli mélységű. Ez a fájdalom láthatatlan kívülről, és idővel sem enyhül feltétlenül.
A fájdalom, amiről a nők nem beszélnek
Nem minden seb gyógyul be. Van, hogy a be nem forrt seb, egy nő szívében, néha évtizedekig vérzik. Van, hogy a ki nem sírt könnyek már kiszáradnak, a seb még mindig nyílt marad és ugyanígy fáj, mint az elején. A nők összetörnek egy fájdalmas emlék súlya alatt, és elvesztik a reményt, hogy a fájdalom egy napon elmúlik.
Többet veszítenek: a fájdalom forró pengéje megszakítja a nőt attól, hogy bízzon önmagában és másokban. Lelkében mélységesen mély szakadék keletkezik. Segítség? Még ha valaki felajánlja is neki, hogyan tudna hatékonyan és gyengédén ezen a szakadékon keresztül a fájó szívét elérni?
A veszteséggel járó fájdalom gyötrelmei
Sok nő magában hordozza a mélyre nyomott, fájdalmas emlékeket, amelyekről nem szeretne beszélni, mert túl fájdalmasak. Így nemcsak a trauma súlyát cipelik, hanem a hallgatás terhét is. Néma csend uralkodik. Miért is? Talán attól való félelem miatt, hogy mások mit mondanak majd, amikor megtudják az igazságot?
Vagy attól való félelem, hogy őt hibáztatják, hogy valahol nem tett eleget, vagy nem azt tette, ami szükséges lett volna. Az érzelmi feszültség, az aggodalom, a félreértésektől való félelem hatékonyan lezárja az ajkakat. Néma, szigorú csend. Szembenézés, mintha az egész világgal szembe kellene nézni. A szeretet melegsége sehol sem található, csak a hiány és az űr vesz körül. Az egyetlen látszólagos kiút a tagadás.
Nem akartam, hogy ez megtörténjen!
A tagadás csillapítja a fájdalmat, de csak látszólagos megoldást nyújt. A tagadás állapotában a történtek elfogadásából és megértéséből fakadó megkönnyebbülés nem következik be. Az emlékek súlya nyomasztó. Egy ilyen teher gyakran készteti a nőt, hogy öntudatlanul büntesse magát, és saját sorsának áldozatává váljon.
Újra és újra olyan helyzetekbe kerülhet, ahol a környezete folyamatosan bírálja és lenézi őt minden látható ok nélkül. Ez nem véletlen, hanem a szívét eltöltő fájdalomhoz való visszatérés. Emiatt gyakran érezhet szomorúságot, bánatot, és minden nap szembesül a környezete érthetetlen hidegségével.
Sok lány és érett nő tapasztalja meg az élet kegyetlenségét, anélkül, hogy észrevennék, mikor és hogyan válik a szívük kővé – mert a történtek után sosem volt lehetőségük megélni a lelki békét, a sorsukban megnyugvást találni, és életükben kiegyensúlyozottságot lelni.
A melegség, amely gyógyít
Néha azonban egy összetört nő találkozik egy olyan kedves lélekkel, akivel őszintén megoszthatja szomorúságát és bánatát. Amikor elfogadást és megértést érez, mélyen átéli a múlt elengedését, erőre kap, és ismét rátalál női méltóságára.
Végül, miután megfürdött az önmegbocsátásban, emelt fővel léphet tovább, mert már nem kell saját magát büntetnie. Ekkortól kezdve képes újra szeretettel teli lenni, és később másoknak is vigaszt nyújthat. Ez egy optimista forgatókönyv, de sajnos az élet nem mindig így alakul. Ha nem talál valakit, aki segít megbocsátani önmagának, a szenvedés terhe csak növekszik.
Sokan gondolják, hogy egy későbbi sikeres anyaság enyhítheti a fájdalmat. Azt hiszik, ha egy nőnek születik még egy vagy több gyereke, könnyebb lesz elfogadnia annak a gyermeknek az elvesztését, aki már nincs többé. Azonban az érzelmi oldások és beszélgetések során nem ezt tapasztaltam. A már elment gyermeket nem lehet mással pótolni.
És okkal fáj
A veszteség mindig mélyen személyes veszteséget jelent, és önmagában fájdalmat hordoz. Egy olyan fájdalom ez, amely feloldásra vár, hogy a történteket elfogadással tudjuk szemlélni. A női sors néha nagy örömet és beteljesedést hordoz, de sok nő életében a fájdalom és az elkeseredés is jelen van. És vannak nők, akiknek az élet több fájdalmat és szomorúságot rendelt…
Örök érvényű kérdések:
Megérthet-e valaki, aki soha nem járt hasonló cipőben? Megvigasztalhat-e az, aki sosem érezte a hasonló fájdalmat? Tud-e valaki életbe vetett reményt és hitet visszatükrözni anélkül, hogy ismerné az élet nehézségeit? Mások fájdalmát és döntéseit nem lehet teljes mélységében megérteni, ha magunk nem éltük át hasonlót.
Ha valakit látunk, aki nem tiszteli a női sorsok bonyolultságát, valószínűleg olyan személyről van szó, aki keveset tapasztalt az életből, aki nem ismeri az igazi nehézségeket, a veszteséget és annak fájdalmát.
A bírálat és az ítélkezés gyakran nemcsak alaptalan, hanem mélyen igazságtalan is! Minden elveszített magzat fájdalmat okoz a nőnek. Miért? Mert az érintett nő gyakran hősiesen harcol, mindent megtesz, amit csak lehet. Az orvosok is sokat tesznek a magzat megmentéséért. De mégis, az élet más terveket sző – és a baba távozik. Néha a terhesség megszakítása az egyetlen megoldás.
Ez nem szabad választás, hanem a helyzet kényszere. E döntés meghozatala rendkívül nehéz, és nem változtatja meg azt a tényt, hogy az anyaságtól való megválás fájdalmas veszteség. Sokat hallottam erről az érzelmi oldások során. Néha az anya életének védelme indokolta ezt, vagy egy reménytelen helyzet állt a háttérben, amelynek különböző okai és indítékai lehettek.
De a hatás az, hogy a nő elveszített gyermeke soha nem fog hozzá bújni, nem érzi majd gyermekének közelségének melegét, leheletét az arcán. Ez a gyermek örökre távozott, soha nem tér vissza. Marad a búcsú.
Van még valami, amiről a statisztikák nem beszélnek – a hiányérzetről fogok írni a következőben.
Köszönöm, hogy megoszthattam veled a gondolataimat.
Ha a szavak megérintettek és ha úgy érzed, készen állsz a saját fájdalommal szembe nézni és ahhoz segítéseget keresel, szeretettel várlak érzelmi oldásra.
Munkám során bevált módszereket alkalmazom, mint családállítás, One Brain kineziológia és ami fontos, hogy nagy élet és munkatapasztalatból merítek.
Amennyiben személyesen nem tudsz eljönni, ne aggódj – online is dolgozom.
