A fájdalom, amelyről még nők sem beszélnek. 2 rész.

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek - 2. rész.

Szerző: Król-Szentkirályi Elżbieta

A cikk második része a női veszteség fájdalmának elmélyült és gyakran elhallgatott aspektusaira fókuszál. A statisztikák mögött rejlő emberi történetek, könnyek és traumák kerülnek előtérbe, amelyek nem mindig tükröződnek a számokban. Bemutatja a Vendégbabák Világnapját, amely a vetélés és korai baba elvesztése körüli gyászról és tudatosságról szól. A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy sok nő egyedül cipeli ezt a nehezen megosztható fájdalmat, és hangsúlyozza a női közösség és a támogatás fontosságát. A családállítás, kineziológia és érzelmi oldás módszerei révén a gyógyulás útjait is feltárja, bátorítva a nőket arra, hogy ne hagyják elfeledni fájdalmukat, hanem találjanak megértést és segítséget. Végül, arra ösztönöz, hogy a női sors nehézségeivel szembenézve, megengedjük magunknak a gyógyulást, a szeretetet és az önelfogadást.

~*~

Kicsi után vágyakozva, lélek mély zugában – a nő – csendben
szenved.

~*~

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 2

A kutatások szerint az összes fogantatás mintegy 60%-a a fogamzás első három hónapjában spontán véget ér. Ennek több oka lehet, és nem mindig tudható, hogy konkrét esetben mi lehetett a probléma. A tudatalatti befolyásolja fiziológiánkat, így a testünkben egyszerre több, akaratunktól független folyamat zajlik.

Ezek a folyamatok nem tudatos kontroll alatt állnak, és bizonyos impulzusok hatására a testben elindulhatnak olyan változások, amelyek miatt a baba elmehet. Egyszerűen előfordulhat, hogy a nők vetélést tapasztalnak, és így elveszítik a babát.
Más esetekben előfordulhat, hogy tudatosan döntünk a terhesség megszakítása mellett, például amikor az anya életének megmentése a cél.
Vannak hivatalos statisztikák, amelyek számszerűsítik az abortusz számát: évek – adatok – tények – számok.

A cikk második része a női veszteség fájdalmának elmélyült és gyakran elhallgatott aspektusaira fókuszál. A statisztikák mögött rejlő emberi történetek, könnyek és traumák kerülnek előtérbe, amelyek nem mindig tükröződnek a számokban. Bemutatja a Vendégbabák Világnapját, amely a vetélés és korai baba elvesztése körüli gyászról és tudatosságról szól. A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy sok nő egyedül cipeli ezt a nehezen megosztható fájdalmat, és hangsúlyozza a női közösség és a támogatás fontosságát. A családállítás, kineziológia és érzelmi oldás módszerei révén a gyógyulás útjait is feltárja, bátorítva a nőket arra, hogy ne hagyják elfeledni fájdalmukat, hanem találjanak megértést és segítséget. Végül, arra ösztönöz, hogy a női sors nehézségeivel szembenézve, megengedjük magunknak a gyógyulást, a szeretetet és az önelfogadást.

~*~

Kicsi után vágyakozva, lélek mély zugában – a nő – csendben
szenved.

~*~

A kutatások szerint az összes fogantatás mintegy 60%-a a fogamzás első három hónapjában spontán véget ér. Ennek több oka lehet, és nem mindig tudható, hogy konkrét esetben mi lehetett a probléma. A tudatalatti befolyásolja fiziológiánkat, így a testünkben egyszerre több, akaratunktól független folyamat zajlik.

Ezek a folyamatok nem tudatos kontroll alatt állnak, és bizonyos impulzusok hatására a testben elindulhatnak olyan változások, amelyek miatt a baba elmehet. Egyszerűen előfordulhat, hogy a nők vetélést tapasztalnak, és így elveszítik a babát.
Más esetekben előfordulhat, hogy tudatosan döntünk a terhesség megszakítása mellett, például amikor az anya életének megmentése a cél.
Vannak hivatalos statisztikák, amelyek számszerűsítik az abortusz számát: évek – adatok – tények – számok.

A cikk második része a női veszteség fájdalmának elmélyült és gyakran elhallgatott aspektusaira fókuszál. A statisztikák mögött rejlő emberi történetek, könnyek és traumák kerülnek előtérbe, amelyek nem mindig tükröződnek a számokban. Bemutatja a Vendégbabák Világnapját, amely a vetélés és korai baba elvesztése körüli gyászról és tudatosságról szól. A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy sok nő egyedül cipeli ezt a nehezen megosztható fájdalmat, és hangsúlyozza a női közösség és a támogatás fontosságát. A családállítás, kineziológia és érzelmi oldás módszerei révén a gyógyulás útjait is feltárja, bátorítva a nőket arra, hogy ne hagyják elfeledni fájdalmukat, hanem találjanak megértést és segítséget. Végül, arra ösztönöz, hogy a női sors nehézségeivel szembenézve, megengedjük magunknak a gyógyulást, a szeretetet és az önelfogadást.

~*~

Kicsi után vágyakozva, lélek mély zugában – a nő – csendben
szenved.

~*~

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 2

A kutatások szerint az összes fogantatás mintegy 60%-a a fogamzás első három hónapjában spontán véget ér. Ennek több oka lehet, és nem mindig tudható, hogy konkrét esetben mi lehetett a probléma. A tudatalatti befolyásolja fiziológiánkat, így a testünkben egyszerre több, akaratunktól független folyamat zajlik.

Ezek a folyamatok nem tudatos kontroll alatt állnak, és bizonyos impulzusok hatására a testben elindulhatnak olyan változások, amelyek miatt a baba elmehet. Egyszerűen előfordulhat, hogy a nők vetélést tapasztalnak, és így elveszítik a babát.
Más esetekben előfordulhat, hogy tudatosan döntünk a terhesség megszakítása mellett, például amikor az anya életének megmentése a cél.
Vannak hivatalos statisztikák, amelyek számszerűsítik az abortusz számát: évek – adatok – tények – számok.

És van, amit a számok nem mondják

A statisztikák sok mindent képesek számszerűsíteni, de a számok mögött sorsok, könnyek, traumák és érzelmek rejtőznek. A statisztikák sem teljesek a valódi veszteség nagyságában, mert vannak olyan veszteségek, amelyeket nem lehet pontosan kiszámítani vagy százalékban kifejezni.

Mégis, amikor információra van szükség, gyakran a „száraz” táblázatokhoz fordulunk. Vannak olyan dolgok, amik kimaradnak a kutatásokból, például a lélek mély repedései és a gyógyulásra váró lelki sebek. Ez a téma komplikált és kényes, gyakran némaság övezi, és a társadalom titokként kezeli. Ugyanakkor egyre nagyobb igény van a változásra és a megemlékezésre.

Október 15-e az elment babák világnapja

Először 1988. október 15-én az Egyesült Államokban rendezték meg hivatalosan az elment babák gyásznapját. Ennek célja az volt, hogy felhívja a társadalom figyelmét arra, mennyire traumatikus lehet a nők számára a vetélés és a korai baba elvesztése, és hogy mennyire fontos a gyászolás. Azóta több országban is ezen a napon tartanak megemlékezést, és ezzel megtört a csend.

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 4

Létezik, csak láthatatlan

Magyarországon évente több tízezer nő szenved veszteséget vetélés vagy művi abortusz miatt. Ez a szám az évek során folyamatosan növekszik, így Magyarországon több százezer nőre vonatkozik. Sokan érintettek, és sok nő még mindig egyedül cipel a fájdalmát, amely vagy tudatosult benne, vagy el van nyomva.

Vannak nők, akik egyedül maradnak a történtekkel, és ha nem gyászolnak vagy nem néznek szembe a fájdalmukkal, egyszerűen eltemetik az érzelmeiket. Ilyenkor nem éreznek fájdalmat, de más pozitív érzést sem tapasztalnak. Sokuk nem tudja, hogy létezik egy mély megértés, ami enyhíthet a fájdalmon.

Ez a probléma nemcsak Magyarországon elhallgatott, hanem világszerte hasonló szenvedésekkel találkozhatunk. Az érintettek fájdalmának súlya nem kisebb, csak a problémák összetettsége lehet eltérő. Egyes országokban több bűntudatot, máshol meg nem értést, harmadik helyen pedig kiszolgáltatottságot érezhetnek a nők. De a fájdalom mindenhol azonos.

~*~

Talán ismered az idézetet Wass Alberttől, mennyire igaz, amit ír:

“Számomra nem vigasztalás,
hogy millióknak fáj ugyanaz,
ami nekem.
Magamnak fáj, ami bennem fáj.”

~*~

Nem kell egyedül lenned

Aki közvetlenül érintett a történetben, az valóban érezheti, hogyan hatol be a fájdalom a lélek legmélyebb rétegeibe. Vigasz és megértés nélkül nehéz, de nem kell egyedül lenned. Mi nők egy közösséget alkotunk, és valahol összetartozunk a női sors megélésében. Támaszkodhatunk egymásra, és meríthetünk más nők tapasztalataiból – nővéreinktől, anyáinktól, nagymamáinktól, dédanyáinktól.

Nem kerülhetjük el a női sors nehézségeit, de a szomorúságot és bánatot gyászban ki lehet sírni, és a fájdalmas emlékeket elbúcsúztathatjuk, így vigaszt és megnyugvást találhatunk. A folyamat során segítséget kereshetünk családon belül vagy külső szakembernél, hogy az érzelmi oldás során a bennünket terhelő érzelmeknek utat adhassunk. Bárhogy is döntesz, tudd, hogy az elengedési folyamat időigényes és bátorságot igényel, hiszen nem könnyű búcsút mondani egy születendő gyermeknek – ehhez kézzelfoghatóan fel kell ismerni a veszteséget.

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 5

~*~

Hagy idézzem Csernus Imre szavait:

„Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.”

~*~

Segítséggel könnyebb

A mai világban gyorsan változnak a dolgok – mi magunk is változunk, és az élet is folyamatosan változik. Egyfelől a sietség, a sok kötelesség és a figyelmet igénylő feladatok körülvesznek bennünket, így kevesebb időnk jut a valódi megélésre és önreflexióra. Másfelől viszont több lehetőségünk van, és több módszer áll rendelkezésünkre problémáink hatékony megoldására. Könnyebb megtalálni a segítséget és hozzáférni az információhoz. Egyre nagyobb igény van a valódi megoldásokra, és a nők egyre inkább az erejüket keresik sorsukban.

Ma már népszerűek olyan módszerek, mint a családállítás, a kineziológia, az érzelmi oldás és az energetikai munka. Vannak workshopok, női körök és önismereti csoportok, ahol együtt dolgoznak a gyászon. A nők bátrabban vállalják fel nehézségeiket, és nyíltan beszélnek róluk. Tudják, hogy egy terapeutával való együttműködés sokat segíthet.

Ugyanakkor egy egyszerű, őszinte beszélgetés egy másik nővel, egy barátságos lélekkel folytatott intim beszélgetés vagy egy jól megválasztott könyv is enyhülést hozhat. Néha elegendő tudatosítani, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, mert sok nő hasonló történetekkel küzd. Ez a felismerés megnövelheti az életbe vetett bizalmat, és reményt adhat arra, hogy a sorsunk végül megoldást, megkönnyebbülést és őszinte örömet hoz.

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 1

Kimozdulni a fájdalomból

Az életben az öröm és a fájdalom váltakozik. Ha nem engedjük meg magunknak, hogy sírjunk a fájdalmunkon, az sokáig tart, és állandóan jelen lesz, szinte végtelennek tűnhet. Sok nő és családja nem tudja, hogyan lehet valóban elengedni azt a kis életet, aki elment. Elhallgatott dolog, hogy a megszületett gyermek hiánya is gyászolást igényel.

De most már tudod… Ahhoz, hogy megtaláld a saját megoldásodat és utadat a gyógyuláshoz, keresned kell. Elég, ha a szívedben keresel, mert akkor a segítség előbb-utóbb rátalál, és átölel. Ahhoz, hogy a fájdalom végre a napfényre kerüljön, amely benned rejtőzik, és mélyen fáj, lehetőséget kell adnod magadnak arra, hogy a fájdalomból megértés születhessen. A megértés bölcsőjében a fájdalom elfogadássá változhat, így végre teljes értékű nőnek érezheted magad, aki mentes a bűntudattól.

Adj magadnak esélyt, hogy szeretve érezd magad, és engedd meg, hogy mások is szeressenek téged – mert így könnyebb lesz viszont szeretni őket.

Fájdalom, amelyről még a nők sem beszélnek lélekderű 3

Van, amiről a statisztikák nem beszélnek. Ez a veszteség energiája, az érzelmi súly, amit a veszteség jelent, és annak hatása a kapcsolatokra. Erről a következő cikkben fogunk beszélni.

Ha a szavak megérintettek, és ha úgy érzed, készen állsz a saját fájdalmaddal szembe nézni, és ahhoz segítséget keresel, szeretettel várlak érzelmi oldásra.

Munkám során bevált módszereket alkalmazom mint családállítás, One Brain kineziológia, és ami fontos – nagy élet- és munka-tapasztalatból merítek.

Amennyiben személyesen nem tudsz eljönni, ne aggódj – online is dolgozom.

Ezeket a cikkeimet olvastad már?